Harmadik rész

A szobám nyitott ablakán át autó parkolást hallottam. Letisztáztam magamban,hogy biztosan Dani érkezett meg. A csengő szó hallatára levánszorogtam a bejárati ajtóhoz,majd kinyitottam azt.

Az említett nőszemély állt előttem egy doboz jégkrémmel a kezében.

-Mit akarsz?-szóltam hozzá unottan.

Elmosolyodott,aztán szóra nyitotta a száját.

-Per pillanat bemenni. Szabad?-kérdezte csilingelő hangján.

Meg sem várva a válaszomat betipegett a nappaliba,ami jelenleg egy csatatérre hasonlít.

Követtem őt egészen a kanapéig,ahová már láthatóan kényelmesen elhelyezkedett:

Lábait a bútor végén lógatta,fejét egy párna tartotta.

-Jó érzés én házamban,az én kanapémon feküdni?-vetettem rá egy megvető pillantást.

Egyáltalán nem volt jópofizós kedvemben. A lakbéremet nem bírom fizetni,nincs munkahelyem,és jelen helyzetben nincs szükségem egy 'barátra',aki kritizál.

Tudom,ez most eléggé negatívan hangzik,de bonyolult.

Amikor idejöttem ő volt az első ember akivel megismerkedtem,ő segített beilleszkedni,ő szerezte nekem ezt a lakást is,amiért megjegyzem hálás is vagyok.

Viszont nagyon kritikus típus. Mindig kimondja mindenről az őszinte véleményét,még akkor is,ha nem tetszik amit mond.

-Na,mi újság?-törtem meg a már-már kínossá váló csendet.

-Semmi -rázta meg a göndör loknijait,majd folytatta.-Egyébként megjutalmaznál egy kanállal?-lóbálta meg vigyorogva maga előtt a hideg desszertet.

Egy álmosolyt tettetve bólintottam,utána pedig átslattyogtam a konyhába. Kihúztam a szekrény egyik fiókját,amiből egy fém kanalat vettem ki. Mivel mögöttem jött,és helyet foglalt a pult mögött,felé nyújtottam a bizonyos evőeszközt,amit egy halk 'Köszönöm'-mel nyugtázott.
Felnyitotta a jégkrém fedelét majd elkezdett majszolni. Fejem a karomon támasztottam,közben a lány tevékenységét figyeltem (ami megjegyzem,irtó izgalmas volt).
-Te most komolyan azért jöttél át,hogy nézzem hogy eszel?-tudakoltam meg.
-Azért jöttem mert melegbárba viszlek -válaszolt szinte azonnal.
Arca komoly volt,pedig meggyőződtem róla hogy viccel. Hangos röhögésben törtem ki,amire reakciója egy afféle 'Ezzel meg mi van?' fej volt. Ekkor tudatosult bennem hogy nem tréfál.
-De hát miért?-törtem ki.
Halkan felkuncogott,azután pedig válaszolt:
-Mert már napok óta nem mozdultál ki! És ki tudja,talán fel is szedsz magadnak valakit... Na!-bíztatott mosolyogva.
Az igazat megvallva jó ötletnek tartottam,de túl büszke vagyok ahhoz,hogy bevalljam. Szótlanul bámultam magam elé mindaddig,amíg el nem kezdett grimaszolni. Egy ideig tűrtem nevetés nélkül,de amikor nyelvével meg akarta érinteni az orrát,engem is elkapott a nevető görcs.