2013. augusztus 8., csütörtök

Hetedik rész

Halihó!
Tudom mit gondolhattok rólam.. 'A bunkó csaj végre megszólalt!'
Megértem, ha emiatt a "kis" szünet miatt már nem vagytok hajlandóak olvasni a történetet, bár a rendszeres olvasóim száma nőtt, szóval szerintem emiatt nem kell aggódnom. Szeretném tudatni veletek, hogy a részek hozatala még egyenlőre nem rend szerint fognak érkezni, majd szép lassan helyre áll. Ezt betudhatom a nyári kötelező olvasmánynak, a sürgés-forgásnak az életemben, vagy az igazságnak: túlságosan lusta vagyok írni. Megpróbálom leküzdeni ezt a borzalmas tulajdonságot, hogy újra belerázódjak a blogolásba. Remélem sikerül.

Harry szemszöge:


Szokatlan érzés volt nem anyám hangjára kelni. Végigaludni az éjszakát anélkül, hogy tudom, nincs miért felkelnem. Addig szunyókáltam, ameddig csak kedvem tartotta. Legszívesebben egész nap lustálkodtam volna bent az új hálószobámban, de sajnos az üresen korgó gyomrom ellent mondott ennek az ötletnek. Lustán ásítottam egyet, azután felhúztam a papucsomat és lesétáltam a konyhába. Lou idegesen próbálta Lux szájába tömni a reggelit, amit a kislány hangos visítással, és hisztivel értékelt.
- Jó reggelt! - köszöntöttem őket illedelmesen, ezután leültem melléjük kihagyva magam mellett egy kis helyet, hogy elférjünk egymás mellett.
- Hogy aludtál? - érdeklődött Lou.
- Meglepően jól -válaszoltam elmosolyodva. Viszonozva a mosolyt bólintott egyet, és folytatta a dolgát. Kezdtem éhesebb lenni, így felálltam, aztán elvettem az asztal közepére kikészített tálból egy banánt. Rutinos mozdulatokkal bontottam ki a héját, ezután beleharaptam.

******

Még csak délután két óra múlt, de a bárban már nagy a sürgés. Biztosan valami esemény van készülőben, vagy ilyesmi. A táncosok is eltűntek, csak pár ismerős arcot láttam a helyen. Keresni kezdtem az unokabátyám arcát, amit a színpad előtt találtam meg egy kigyúrt testű,kopasz férfi társaságában. Odasétáltam hozzájuk, kezet fogtunk, ezután lerázta a hapsit és felém fordulva várta, hogy elkezdjem a mondandómat.
- Miért ez a nagy rendezkedés? - szóltam érdeklődően, a színpad körül hemzsegő munkásokra mutatva.
- Rendezvény lesz. Pontosabban leány búcsú - válaszolt, közben valami nyomtatványt olvasott, majd írt alá.
- Tudok segíteni valamit? Akármit. Pultos, pincér meló, ilyesmi? -  ajánlottam udvariasan, mire válaszul egy szórakozott kacajt kaptam. Hát, nem erre számítottam. Biztosan arra számított, hogy vele együtt nevetek majd, de nem így volt. Arcom rezzenéstelen maradt. Csupán a pasas arcát figyeltem, ami a szórakozottságtól szinte sugárzott. Mindig is szerettem a mosolyát. Ezt látva én is megenyhültem, laza vigyorra húzódtak az ajkaim. Félreértés ne essék, semmit sem érzek Tom iránt! Csupán szeretem, ha boldognak látom az embereket. Lassan elhalkult, de semmit sem szólt. Felé biccentettem jelezve, hogy mondjon valamit. Tekintetét az enyémbe mélyesztette. Körülbelül két percig farkas szemeztünk, mire megadta magát.
- Jó legyen. Beállhatsz pincér srácnak, de ne kelljen csalódnom benned! - kacsintott játékosan, ezután otthagyott.

2013. június 26., szerda

hatodik rész

Sziasztok!
 Nagyon köszönöm, hogy kommenteltetek, sokat jelent nekem. Most meghoztam a következő részt, de örülnék legalább annyi hozzászólásnak, mint a legutóbbi posztnál.:)


Louis szemszöge:

A tegnap este.. Egyáltalán nem értem miért stresszeltem miatta, olyan volt mint egy átlagos diszkó, csak éppen akárhová nézel melegeket látsz flörtölni, csókolózni és táncolni. Persze Danielle volt olyan eszes, hogy meghívta a pasiját is, hogy szépen elpasszoljon engem valakinek a táncparketten. Mivel a kedvenc számomat is lejátszották, bátran ráztam magam, aztán a dal után egy pohár Martini kíséretében megismerkedtem a sráccal. Egész aranyos volt, egyáltalán nem volt erőszakos, vagy tolakodó. Mondta, hogy egy bárban dolgozik, de most szabadnapja van, mert a főnök nem tudott bemenni. A pultnak támaszkodva, közben bólogatva hallgattam beszédét, közben a gyönyörű kék szemeit vizslattam. Egyszer csak tudatomon kívül közelebb hajoltam hozzá, mígnem orraink összeértek. Ekkor érkezett meg a göndör, hogy mennünk kéne. Bosszúsan pillantottam a lányra, majd elköszöntem Charlie-tól. Ölelkezés közben éreztem, hogy valamit a far zsebembe csúsztat.
-Hívj fel! - suttogta. Bólintottam, aztán otthagytam. Az autóban senki sem szólalt meg, csupán a rádióban lejátszódó késő esti mixeket, dalokat hallhattuk. Rövidesen meg is érkeztünk hozzám, és kiraktak. Rutinosan vettem ki a küszöb előtt lévő szőnyeg alól a házkulcsot, ezután kinyitottam az ajtót. Amint beléptem, körülölelt a sötétség, amit nem igazán csípek. Talán a sok horrorfilm miatt, amikben a gyilkos a sötétben csap le áldozataira. Ennek elkerülése érdekében feloltottam a villanyt aztán besétáltam a nappaliba. Levettem a fekete zakót, amit a kanapéra löktem. Fáradt voltam, így arra jutottam, hogy letusolok, aztán pihenek. Így is tettem, az ágyban szinte rögtön elaludtam.


Másnap: 
A telefonom idegesítő csengőhangja riasztott fel, ami olyan szinten megijesztett, hogy szépen a földre gurultam.
-Áú! - kiáltottam fel drámaian, de siettem, hogy ne rakja le az illető. Sajnos lassú voltam, mire feltápászkodtam, már késő volt. A nem fogadott hívásaim között Tom Atkin neve villogott, amit furcsálltam. Körülbelül fél éve nem beszéltünk, mit akarhat? Hogy megtudjam a választ, tárcsáztam a számot, ami pár másodperc múlva kicsengett, azután meghallottam Tom hangját.
-Jó estét! - köszöntött vidám hangnemben. 
-Estét? Reggel van ember - nevettem rajta idétlenül.
-Tök mindegy. Azért hívlak, mert hallottam hogy csődbe ment a stúdió.
-Igen, a lényeg? - vágtam a szavába.
-Oké, oké. Nos, biztosan nincs semmi melód. Üresedés van a klubban, jól jönnének az olyan fazonok mint te. Tulajdonképpen pincérsrácot keresek, úgyhogy nem lenne semmi nehézség a munkádban, viszont rendes fizut kapnál érte - közölte velem az ajánlatát. Hosszas gondolkodása kezdtem, elvállaljam-e az állást, hiszen találhatnék ennél jobbat is. De hogyha nem fogadom el, és nem kapok máshol munkát, akkor meg én jártam rosszul.
-Benne vagyok. Mikor kezdhetnék? - hangomban hallani lehetett a bizonytalanságot.
-Csúcs! Akár ma este is -válaszolta izgatottan. Mikor tudomásul vettem bólintottam, majd leraktam. Visszafeküdtem az ágyba, reménykedve hogy vissza tudok aludni, de nem sikerült. Gondolhattam volna.. Felöltöztem, megmosakodtam, fogat mostam, aztán lementem a közeli kisboltba kaját venni.

2013. június 19., szerda

FONTOS!

Hali srácok! Nos, 7 (!) rendszeres olvasóm van, amit első sorban hálásan köszönök, aranyosak vagytok! Szóval úgy látom, hogy nem igazán érdekel titeket a sztori, mivel nem kommentáltok. Jó lenne látni és tudni, hogy tetszik amit csinálok. Magyarul szeretnék látni minden feltett résznél LEGALÁBB 2 kommentet, különben addig nem írok új fejezetet. Lehet negatívan hangzik, de muszáj ezt bevezetnem.

Sziasztok!

2013. június 8., szombat

ötödik rész



Harry szemszöge:


-Hogy érezted magad? Milyen volt az út?-kérdezte meg kedvesen a volán mögül Alissa.
-Elviselhető volt -válaszoltam egyszerűen. Azon kattogott az agyam, hogy nem lesz-e gáz, hogy nem vettem semmit a kereszt lányomnak. Végül is már úgy fél éve nem láttam, talán nem is emlékszik rám. Mire észbe kaptam a nénikém már az ismerős ház előtt leparkolva várt, hogy kiszálljak. Úgy tettem, majd besétáltam a nevetéstől zajos lakásba. Lou és Tom önfeledt vigyora viszont eltűnt, amikor megláttak az ajtó küszöbén állva. Arcukon a meglepődöttség jele tükröződött. Úgy látszik nem igazán számítottak az érkezésemre.
-Sziasztok -törtem meg a csendet, aztán elkezdtem bepakolni a csomagtartóban lévő bőröndjeimet. Szótlanul nézték végig ahogy küszködök a csomagokkal, utána kezdtek el faggatózni.
-Mit keresel itt? Mikor jöttél? Miért? Meddig maradsz? Anyádék?-tört ki Tom-ból a sok kérdés.
Elmosolyodtam kíváncsiságán, aztán válaszoltam:
-Ideköltözöm, most jöttem és mert elegem van a családomból. Megfelelnek a válaszaim?-kuncogtam, közben lehuppantam a bézs színű sarokülőre. Bólintottak, majd folytatták a csevejt.  Hát nem azért, de nem ilyen fogadtatásra számítottam. 
-Lux?-kérdeztem unottan Tom-tól.
Fejével a gyerekszoba felé mutatott, biztosan szunyókál. Gondoltam megnézem, így felálltam és besétáltam a rózsaszín ajtóval zárt helyiségre. Igyekeztem minél kisebb hangzavart kelteni, kisebb-nagyobb sikerrel, mivel a földön tucatnyi csörgő, gyerekjáték  hevert. Egy pillanatra nem figyeltem a lábam elé, amíg ránéztem a kislányra, így ráléptem valamire, ami széttört. Azt hittem megúsztam egy törött játékkal, azonban meghallottam a lány sírását rögtön tudtam, hogy felkelt. Gyorsan szaladtam a kiságyhoz, hogy az ölembe vegyem és megnyugtassam, de a karjaim között még jobban elkezdett ordítani. Elfelejtettem, hogy valószínűleg rám sem ismer.
-Idióta -mormogtam magamnak, azután kisiettem az anyukához, hogy újra álomba ringassa a csöppséget. Nos, neki nagyobb sikere lett benne. Mikor már Lou visszafektette az alvó helyére a leányt, észrevettem hogy kettesben maradtam Tom-al, és a nénikém is eltűnt. Vigyorogva bámult rám, amivel nem törődtem egy ideig.
-Mi van?-mordultam rá végül.
-Csajos mozgásod van -nyögte ki, majd hangosan kezdett egy nevetni. Eltátogtam neki egy 'Kapd be!'t, majd bementem a vendégszobába pihenni. Mármint azt akartam, de megcsörrent a mobilom. A kijelzőn Gemma neve virított, így egy egyszerű mozdulattal kinyomtam és lefeküdtem az ágyra. Elkezdtem gondolkodni az életemen. Hogy mihez kezdek vele egy teljesen új és ismeretlen városban. Keressek munkát? Iratkozzak be egy iskolába? Esetleg álljak be Thomas Night Clubjába pincér fiúnak? Talán nem kellett volna idejönnöm. Talán itt rosszabb lenne nekem. Talán vissza kellene mennem az otthonomba.
-Nem, Harry ne beszélj hülyeségeket!-szóltam magamra, ezután pedig mély álomba merültem..

2013. június 2., vasárnap

#Bocsi

Hali.
Tudom, tegnap nem tettem ki az ígért részt, amiért bocsánatot kérek attól aki várta. Az igazság az hogy elkezdtem, de egyszerűen nem volt ihletem folytatni. Lehet hogy újraírom és hétközben kiteszem, vagy megpróbálom folytatni, nem tudom. Mégegyszer bocsánat, ígérem nem lesz több ilyen.


Sziasztok!


2013. május 25., szombat

Negyedik rész

Nagyon szépen köszönöm a 6 feliratkozót, sokat jelent nekem. :) Nagyon-nagyon örülnék pár kommentnek, hogy emgtudjam milyen volt a rész.
Jó olvasást!





-Kész vagy?-kiáltott nekem Dani a nappaliból. 
-Igen -válaszoltam miközben belebújtam az egyszerű fekete pólómba. Felvettem a kanapén lapuló zakómat, majd lesiettem a lányhoz. Mosolyogva jegyezte meg, hogy jól nézek ki, aztán egy ajtó zárás keretében elindultunk a bárba. A szívem a torkomban dobogott, nem tudtam mire számítsak. Még egyszer sem voltam ilyen helyen, és félek hogy csalódni fogok. Mi van ha valaki nyomulni kezd, én pedig nem tudom mit csináljak? Mit teszek ha felkérnek táncolni?-kérdezgettem magamtól. Tudom, hogy úgy viselkedek mint amikor egy kisfiú fél belépni az iskola kapuján az első tanítási napon. 

-Kisfiam, gyere! Nem késhetünk el -nyaggatott anyu.
-Nem merek! Bántani fognak -nyafogtam a hatalmas építményt bámulva. Kizárt hogy én oda belépjek. Nagyot sóhajtva guggolt le elém, így nagyjából egy magasságban voltunk. Félénkén bámultam magam elé a körmeimmel babrálva. Tenyerével maga felé fordította a fejemet, azután elkezdett beszélni:
-Ha nem akarsz nem kell bemenned oda -mutatott a sulira. -De akkor nem tudod meg milyen kockáztatni, és új barátokat szerezni. Én is nagyon féltem ettől az új környezettől, de hidd el hogy szuper lesz!-biztatott, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-És mi van a tanárnénikkel? Azt hallottam, hogy gonoszak -motyogtam magamban.
Kissé felnevetett, amitől kínosan éreztem magam.
-Ezt kitől hallottad?-kérdezte szórakozottan.
-Az ovis cimboráim idősebb tesói meséltek róla. Ők biztos nem hazudnak -válaszoltam már kicsit bátrabban.
-Szerintem te elég talpraesett vagy, tudsz vigyázni magadra -bókolt anyukám. 
Elhittem amit mond. Vigyorogva bólintottam, ezután anya felállt és besétáltunk a tanodába.

Végül tanárbácsit kaptam, aki be kell valljam, nagyon kedves és segítőkész volt. Szereztem egy tucat havert, akikkel gimis koromig nagyon jó barátságot ápoltam. Anyának köszönhetem mindezt. Megtanította hogy ne féljünk az új dolgoktól, hogy ne féljek ismerkedni, mert így lesznek igaz barátaim. Tizenhét éves koromban felszedett egy pasit, aki teljesen megváltoztatta. Agresszívabb lett, semmi sem érdekelte, még én és a húgaim sem. Nem csodálom hogy egészen eltávolodtunk egymástól.
-Megjöttünk-közölte a göndör, így visszahúzott a régi időkből napjainkba.
Elvégeztem még pár nyugtató levegővételt mielőtt kiszálltam, aztán magabiztosan lépkedtem be a melegbárba úgy, mint annak idején az általános suliba.

2013. május 20., hétfő

Díj 2.


 Nagyon szépen köszönöm a díjat Dórinak és Áginak.


1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat. 



1.  Mi a kereszt neved, hogyan becéznek? 
Zita. Becenevek: Zitu,Zi,Zitya.

2.  Melyik dalon tudsz igazán sírni? 
Öhm,hát bevallom őszintén, nincs olyan dal amin sírni tudok. Maximum az 1D - Little Thingsen, ha olyan kedvem van.

3.   Félsz a sötétben?    
Szerintem nem ciki bevallani hogy igen.

 4. Szerelmes vagy valakibe?
Igen.


5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?   
A tavalyi Március 15-ei ünnepségen épp koszorúztunk amikor nevetőgörcsöt kaptam. Mindenki engem nézett,én meg szakadtam. Azt sem tudtam min röhögök.                                               


6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Nem..Nyugis ember vagyok.

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent? 
Nem hiszek benne.

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el? 
Van egy pár.

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Igen.

10. Kis korodban sírtál, ha szurit kaptál? 
Ordítottam.

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél? 
Felkeresném  a One Direction-t.

12. Szoktál álmodozni?
Persze.

13. Járnál Chace Crawforddal?
Ó,igen.*.*

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
2. Herold és Hanna.

15. Adni vagy kapni jobb?
Mindkettő

16. Titkom:
Titok..

17. Bakancslista:
Stylistként eljutni Londonba,New Yorkba valamint Párizsba és híressé válni. Találkozni az 1Dvel aztán összeházasodni .....vel,akitől gyerekeim lesznek.

Akiknek küldöm:
http://amorandcupidoandharry.blogspot.hu/
http://earhlyangelinlondon.blogspot.hu/
http://jessica-tomlinsons-life.blogspot.hu/
http://ezmostkomoly.blogspot.hu/
http://onenightbegan.tumblr.com